Sharon Baron: Egyikünk hazudik

A könyv fedlapján - ajánlóhoz képest - hatalmas betűkkel díszeleg: "A bárányok hallgatnak rajongóinak". Bár a hivatkozási alapul szolgáló regény - szánom-bánom bűnömet - az olvasmányaim közül eddig kimaradt, de attól még felkeltette a figyelmem a kötet, mert azért a jófajta krimit és thrillert nagyon kedvelem. A fülszöveg is kifejezetten érdekesen hangzott és valami furcsa módon nagyon vonzódom az olyan írásokhoz, amelyekben kevés a szereplő, a félrevezetés eleve adott, mindenki gyanús, nagyon kell figyelni a szöveg minden apróságára és agyalni kell a sztorin. Alapból úgy nézett ki, hogy ez a regény nekem való. Pár értékelés, némi utánajárás, hogy tényleg kell nekem ez a kötet az egyébként is zsúfolt könyvespolcomra, majd ment is rendelés - mert úgy döntöttem, hogy kell. Megsúgom: nagyon jól döntöttem. 

Értékelés:10-ből 10, mert megérdemli
Kiadó: Lettero Kiadó
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 479 oldal
Eredeti cím: Daisy in Chains
Fordító: Herczeg Gabriella
Borító ár: 3.990,- Ft
Műfaj: thriller

Valaki fiatal nőket gyilkol, méghozzá különös kegyetlenséggel és gyakorlatilag minden használható nyom nélkül. A rendőrök hosszas nyomozást követően a véletlennek köszönhetően fülelik le a feltételezett elkövetőt, aki nem más mint Dr. Hamish Wolfe, az intelligens, karizmatikus és sikeres orvos. Dr. Wolfe-ot bűnösnek találják és börtönbe zárják, de a doki továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy ártatlan, nem ölt meg senkit. Egyetlen reménye van csak a szabadulásra, mégpedig Maggie Rose, a brilliáns elméjű és elfoglalt ügyvédnő, akinek már több elítélt is köszönhette a szabadlábra helyezését és aki a rendőri eljárásokban elkövetett hibákra alapozva viszi véghez hihetetlen tetteit. Jogi praxisa mellett a megtörtént esetekből bestseller bűnügyi regényeket ír. Maggie egyébként kifejezetten rejtélyes és visszahúzódó természet, akivel csak az ügynökségén keresztül lehet felvenni a kapcsolatot és akiről a neten sem lelhető fel információ, fénykép.

Ha már a legelején az ajánlásokkal kezdtem, akkor foglalkoznék még velük egy kicsit. Nem tudom, hogy Paula Hawkins milyen regényt olvasott - még az is elképzelhető, hogy valami mást -, de a csontig hatoló rémület kiejezést nem éppen erre a kötetre alkalmaznám. A hátoldal sokkal inkább reális ajánlókat tartalmaz, amelyek közül is a "sokkolóan okos thriller" és a "mesterien megszerkesztett történet" áll legközelebb az általam megfogalmazott véleményhez. És akkor nézzük is azt a véleményt...

Rögtön az elején nyilvánvalóvá vált, hogy különös szerkezetű könyv akadt a kezembe, mert ez a kötet tele van levelekkel, újsághírekkel, akták anyagaival, bírósági tárgyalások leirataival és minden mással. Ezekből a kiegészítő dokumentumokból sok mindenre fény derül, ami a múltban történteket hozza közelebb, de sok minden továbbra is titokban marad. Közben pedig zajlanak a jelenkor eseményei, amelyek első körben arra irányulnak, hogy felkeltsék az ügyvédnő érdeklődését az ügy iránt, majd amikor ez megtörtént, az ügy részleteinek mélységei tárulnak fel a meglepően gyorsan fogyó fejezeteket olvasva.

Ez a regény meglepően kevés szereplőt vonultat fel - már ami az ügy szempontjából kifejezetten lényeges embereket illeti. Ott van Dr. Wolfe, akit elítéltek a bűntettek elkövetése miatt, Peter Weston bűnügyi nyomozó, akinek végül sikerült megoldania az ügyet, valamint Maggi Rose, az ügyvédnő - ők állnak a háromszög három csúcsán és körülöttük zajlanak a lényeges események, a többiek csak statiszta szerepet kaptak a történetben. Dr. Wolfe az ártatlanságát hangoztatja és mindenképpen meg akarja győzni a jogásznőt, hogy vállalja el az ügyét, Weston nyomozó éppen az ellenkezőjét akarja, azt szeretné, ha nem feszegetnék az esetet és a bűnös maradna a rácsok mögött - mindketten hangoztatják a maguk igazát és mindketten győzködik Maggie Rose-t.

A regény címe nem hagy sok kétséget afelől, hogy az ügy egyik résztvevője hazudik, a kérdés csak az, hogy melyikük. És innentől válik érdekessé a történet, mert a lassú cselekmény mellett bőven akad idő az apró részletek egymás mellé illesztésére és mindenféle teóriák gyártására. A szerző pedig ügyesen játszik a szereplői remekül megformált karaktereivel, a reakcióikkal és a helyzetekkel. Amikor úgy gondoltam, hogy sejtem, ki lehet az elkövető, akkor jött egy másik információ, ami elbizonytalanított és egy másik személy felé terelte a gyanút. És ez így halad körbe és körbe, egészen addig, amíg végül ki nem derült az igazság, ami végül rendesen a földhöz vágott.

Szövevényesebb a sztori és több csavart tartalmaz, mint amire első körben gondoltam volna és éppen ezért sokkal jobban élveztem az olvasását, mint a történetmesélés tempóját tekintve az elején feltételezni mertem. Nem is igazán lehet mást elmondani erről a regényről, mert minden más csak olyan információval szolgálna, amely az olvasás élvezetét rontaná - ezt pedig még véletlenül sem szeretném. 

Legyen elég annyi, hogy a regény igényli a koncentrációt, a lényeg - ahogy az lenni szokott - a részletekben rejtőzik, a remekül felépített karakterek elvonják a figyelmet az elbeszélés tempójáról, a múltbeli események felfejtése és a jelenkori reakciók kellő feszültséggel töltik meg az oldalakat, a vége pedig kifejezetten tetszett. Az utolsó oldalakon vált igazán érthetővé az, amit előtte közel négyszáz oldalon keresztül olvastam, akkor tudatosult bennem, hogy mely részletek felett siklottam el, melyeknek tulajdonítottam nagyobb figyelmet, mint kellett volna.

Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben a megoldás legalább egy része, nem keveredett nálam gyanúba az elkövető személye, de akkor sem tudtam volna így összerakni a dolgokat és ettől függetlenül is - számomra - zseniális volt az egész történet, a csavart és meglepetést egymásra halmozó befejezés. Igen, ez nekem nagyon tetszett, és ha kérhetem, akkor jelenjenek meg további művek is szerzőtől - mindegyikre vevő leszek, egy olvasóra már tuti lehet számítani. Addig is, amíg nem lesz újabb kiadvány, nagyon ajánlom ezt olvasásra. Higgyétek el, megéri!

Posted in: 10 pontos,könyvértékelés,Lettero Kiadó,önálló kötet,Sharon Baron,thriller